Kifejezetten jó volt látni, mekkora a sor a Szinyei Merse Pál kiállítást rendező Magyar Nemzeti Galéria előtt.
Február első hétvégéjén a Várban és a Hősök terén is jártam. A Magyar Nemzeti Galéria előtt a "Kép és kultusz miatt várakoztak sokan, a Szépművészeti Múzeumnál azok álldogálltak kint, az épület előtt, akik a Cézanne-tól Malevicsig című kiállításra voltak kíváncsiak.
Akármilyen kellemetlen volt kint várakozni a hideg szélben, a szívemet melengette, hogy ennyien szeretnének bejutni, hogy ennyien szeretnék látni ezeket a képeket, hogy van még érdeklődés a művészet iránt.
Talán addig nincsen akkora baj a világgal, amíg tömegek állnak sorba egy-egy kiállításért.
Tudom, Szinyei Merse Pál azért is ilyen népszerű, mert viszonylag könnyen befogadható, a képei tökéletesen komponáltak, az általa használt színek ragyogóak, az általa ábrázolt helyzetek ma és értelmezhetőek. Ráadásul ismerős a látvány, hiszen évtizedekkel ezelőtt tele volt Magyarország a Lila ruhás nő és a Majális papírnyomataival. Lakások és intézmények falát is díszítette.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De a többi kép között is akad olyan, ami a szemünknek ismerős lehet, és amit nem nehéz azonnal megszeretni - ilyen például a Pacsirta vagy a Fa alatt.
És kifejezetten üdítő volt azt látni, hogy tizen- és huszonévesek szelfiznek a Majálissal és a Lila ruhás nővel, tanúja lenni annak, ahogyan más áhítattal csodál egy-egy festmény, és még közelebb is lép, hogy az apró részleteket is megfigyelhesse, vagy hallgatni, amint párok együtt próbálnak megfejteni egy képet, mielőtt elolvasnák róla az ismertetőt.
